Visszatekintés
A kenyerem javát megettem.
Hetven esztendőt temettem,
Bőrömön az évek ránca,
Ősz fejemen a tél tánca.
Legény voltam, házas, boldog.
Láttam sokat, cifra dolgot.
Egyet, kettőt felidézek,
Hogy ezt sose feledjétek.
Volt háború, forradalom,
Kevés kenyér, riadalom.
Építettünk hidat, várost,
Munkánktól lett szép, arányos.
Rákosival sok bajunk volt,
Tudta ezt az élő, meg holt.
Jegyre adták a kenyeret,
Besúgták az embereke
Erős volt a diktatúra,
Felgerjedt a Nép haragja.
Tépte láncait a Magyar
Sehol nem volt segítő kar.
Nagyhatalmak barikádja,
Fogva tartott táborába.
Említhetném itt Trianont,
Jaltát is meg Potsdamot.
Mi húztuk a rövidebbet,
Diktálták a házirendet.
Egy kis ország mit tehetett,
Ügyeskedett, ahogy lehet.
Kádár János ezt felmérte,
Jobb élet kell, ezt ígérte.
Kapitányként irányított,
Dorgált, tűrt és támogatott.
Tanultunk mi sorra, rendre,
Ingyen jártunk egyetemre.
Dolgoztunk és GMKáztunk,
A háztájiban kertet ástunk.
Biztonságban élt a magyar,
A humorból sokat akart.
Volt ki-mit tud és dalverseny,
Trabant, Lada és lóverseny.
Külföldre is jártunk néha,
Hetven dollár volt e célra.
Jöttek hozzánk a turisták,
A Balatont majd kinyomták.
Elismerték az országot,
Főleg a mezőgazdaságot.
Építettünk áruházat,
ÁBC-t és nagy raktárat
Termeltünk és kereskedtünk,
Önkiszolgálást rendeztünk.
Volt jó kenyér, alacsony ár,
A dolgozó nyaralni járt.
A PIÉRT-et én vezettem,
A diákságnak kedveztem.
Hoztunk zsebszámoló gépet,
Meg a Commodore 64-et.
Tanulták a kezelését
És a program készítését.
Fejlődött a tudományunk,
Vegyiparunk, gyógyszergyárunk.
A sportolók igyekeztek,
Sok dicsőséget szereztek.
Sorolhatnék szépet, jót,
Számos kedvemre valót.
Mégsem teszem, mert az élet
Nemcsak jó dolgokból állt.
Cselekvésünk determinált.
Egypártrendszer volt minálunk,
Az állam meg a barátunk,
Sokat vállalt az magára,
Paternalista módjára.
Az emberek ezt szerették,
Állambácsinak nevezték.
A feszültség nőtt, kívül-belül,
Változás jött, de legfelül.
Rendszerváltás, felfordulás,
Szemléletben nincs változás.
Fent és lent is azt gondolták,
A szekér megy majd tovább.
Az adósság növekedett,
Nagy feszültség kerekedett.
Át kell állni az országnak,
Főleg a gondolkodásnak.
Állambácsi, régi rendszer,
Most az újnak jő a reggel.
Öngondoskodás a neve,
Ez a rendszer kényszere.
És ma?
Honnét jövünk, hová tartunk?
Mindig szebb jövőt akartunk.
Beléptünk az Unióba,
Huszonheten egy csokorba.
Együtt vagyunk jóban, rosszban,
Kicsi, s nagyobb Országunkban.
Átjárhatók a határok,
Szomszédaink mind barátok?!
A Kapitány, ha még élne,
Ennél többet is remélne.
Egymást faló pártok helyett,
Segítőkész embereket.
Összefogást a magyarnak,
Románnak, szlávnak,
Ők is szebb jövőre vágynak.
Teremtsenek új világot,
Közös pénzt és közös álmot.
De a magyar, magyar legyen,
A kultúra el ne vesszen.
Ha beolvadsz a masszába,
Másnak leszel már a bábja.
Pató Pálék kora lejárt,
Versenyre hív a tudomány.
Versenyre fel, aki magyar,
Aki itt szebb jövőt akar.
Budapest, 2007. február.
Ősz Lantos
