Az erdő Őre
Útban Jávorkútra
Bükk hegységnek rengetege.
szép fák, hegyek gyűjtőhelye.
Jávorhegynek oldalában
Hosszú lapály áll magában.
Rajta forrás, teber, és kút,
Így lett neve szép Jávorkút.
Csermely folyik le közepén
pázsítos fű, a két szélén.
Fenyők alatt kis erdészház,
Benne boldog, vidám család.
Erdők Őre, godos gazda,
munkája is ezt mutatja.
Reggelente, a tarisznyát,,
poskáját a vállára,
fővegét meg félrecsapva
indul Ő az útjára.
A gyerekek játszadoznak,
mókust látnak úgy futkosnak.
Patak partján gátat vetnek,
bele kis békákat tesznek.
Házi Asszony szorgos-dolgos,
haja szőke, sokszor kontyos.
Rendet csap a kicsi házban,
vacsorát főz a konyhában.
Vidám Ő, mint a napsugár,
csengő hangja messzire száll.
Haza hivja élte párját,
megfőzte a vacsoráját.
Alkonyatban búg az erdő,
gyülekezik sötét felhő.
A madarak elhallgatnak,
őzek, nyulak összebújnak.
Az erdő Őre szedi lábát,
rövidíti már az útját.
Garadnáról hazafelé,
Nagysebesen megy felfelé.
Sebesvízen visz a lába,
sok turista lábnyomába.
Vihar dalát bükkfák zúgják,
Hajladozva csak ezt fújják:
Erősebb az orkán nálunk,
Kettétörí izmos hátunk.
Az ég villámi csapkodnak
A fellegek szakadoznak.
Sebesvízen sodor az ár,
vissz az mindent, mit megtalál.
Ágat, követ, farönköket,
állatot és embereket.
Köztük van az erdők Őre,
nem mehet már pihenőre.
Hiába várják Őt haza,
üres marad az otthona.
Gyászba borúl a kis család,
csendes lesz a szép erdész ház.
Elnémul apraja - nagyja,
A bánatnak nincsen hangja.
Budapest, 2011. január.
Ősz Lantos
