A mókus csemegéje
Tihany mögött lankásan ereszkednek le az északi part gyönyörű ligetei. Közöttük megbújva kedves nyaralóházak nyújtanak felüdülést a pihenni vágyó embereknek. Ápolt kertek, gondozott, őshonos fák tanúskodnak a természet szeretetéről. A meszes talajon szépen díszlenek a mandulafák, gyümölcsükkel sok örömet szereznek felnőttnek, gyermeknek egyaránt. Közülük is az egyik legfinomabb édesség a marcipán.
A mandula a mókusnak is kedvenc tápláléka. Kertünk előtt az út szélén rücskös, göbös törzsű öreg mandulafák nyújtanak árnyékot és évről évre gazdag termést, amit szeret a család és a mókusoknak is kedvelt csemegéje. A teraszon ülve számos esetben figyelem, miként érkezik a mókuspár. Június elején, amikor a zöld mandula belseje ehető állapotban van, rendszeresen megérkeznek. 10-11 óra tájt a kerítés peremén egyensúlyozva jönnek a fűzfák felől. Zsemleszínű hasuk, vörösesbarna hátuk, hosszú farkuk kedves színfoltot jelent. Kiválasztanak egy magasan lévő ágat és a mandulákat az első lábuk közzé fogva – fogaikkal mintha reszelnének – kibányásszák a finom magokat. Közben potyognak le a héjak, az apró ágdarabkák és levelek. A lakoma félórát, vagy egy órát tart, majd azon az uton amelyen jöttek visszamennek az odvas fűzfák rejtekébe. Szerencsére most nincs cicám, csak kutyám van, attól pedig nyugodtan lakomázhatnak, nem bántja a mókusokat.
Volt nékem cicám, a Kandi, de ez egy másik történet. Ezt a történetet verses formában írtam, (korábban feltettem a blogra) most csak egy két strófát idézek belőle.
Nyár végére a kis cica,
Nagy kandúr lett, kertek ura.
Párduc volt Ő, csak macskában,
A fekete bundájában.
Kedvence lett a családnak,
Szomszédoknak, a postásnak.
Park van arra és ligetek,
Kandi cica ismerkedett.
Őrjáratot tartott rendre,
Ha vadászni támadt kedve.
Többször nagy hassal jött haza,
Olyan volt, mint egy duda.
Merre jártál, mit csináltál?
Megint máshol lakomáztál?
Reggel újra elment Kandi,
A foglyát hozta megmutatni.
Mókus volt az, szép, aranyos,
Szőre barna és bársonyos.
Kandi büszke volt magára,
Zsákmányszerző tudományra.
Gondoltam én, hogy ügyes vagy,
De mókust fogni nem szabad!
Balatonpart, Ősz Lantos
