Peregnek a homokszemek
A Lét.
Nézelődünk,
tanulunk, felnövünk.
Összetett, folyamatokon
megyünk keresztül. Mozgunk ,
változunk, megismerkedünk a világgal.
Keresünk értelmes életet, az emberhez méltót.
Mennyi idő kell ehhez? 20-21év? Nekem több kellett!
A petróleumlámpa korában minden lassúbb volt. a fejlődés,
a mozgás is. Ma vágtat az IDŐ? Talán gyorsul a mozgás! Ki tudja?
A homokóra.
Fut az idő, elmúlt a nyár, deresre vált itt a határ. Hetvenhét év hová
lettél?Iramodva elszeleltél. Emlékeid itt ragadtak, hol búsulnak,hol
vigadnak. Éltet ez is meg a másik, az ember szíve vissza vágyik.
Vissza nincs út, csak előre, így hát menetelünk a jövőbe.
De mi a jövő? Előttem a számítógép fehér lapja,
a kurzor feketén villog rajta. Sarkantyúzva
int is felém, siess-siess, írj gyorsan belém.
A gondolatok kavarogva járnak,
villanások között meg-meg
állnak. Számítógép, egér,
tasztatúra nem kell ide
radír, sem ceruza.
Fontos az agy,
a szem a kéz,
és tudni
mit akar
a gondolat az ész.
Küldeni e-mailt, képet,
videót, Wi-fit használni, ez
már igen jó. Vágtatni vissza téren
és időn, játszani a réten, erdőn, mezőn.
Írni gyertyafénynél, lámpásnál, használni
itatóst a pacánál. Bölcs lettél tőle? Vagy gondolod?
Haladj a korral, mert az jó dolog. Tegyél hasznosat, s
örülj az életnek, amíg lehet! Anyag vagy Te is mint minden
az ég alatt. A szellemed elhagy, de a test, az anyagod megmarad.
Budapest, 2011. január 2. Ősz Lantos
