A tűz és az ősember
Dörgött az ég és villámlott.
A nagy fába belevágott.
Lángolt a fa, mint egy fáklya,
Világított minden ága.
Ott pattogott és szikrázott,
Mégis fenségesnek látszott.
Barlang előtt állt ez a fa,
Ősemberek a barlangba.
Égből pottyant dörrenéssel,
Nézték csendben, rettegéssel.
Ilyet nem láttak még eddig,
Világított másnap estig.
Lassan csökkent az ereje,
Oda mentek hát melléje.
Melegített, világított,
Új lehetőségre tanított.
Mellé dobtak néhány csontot,
Meg egy darab szarvas combot.
Megsült a hús, illatozott,
Az emberek nyála csorgott.
Falatoztak, lakomáztak,
Jókedvükben táncot jártak.
Ettől kezdve már nem féltek,
A tűzben barátot reméltek,
Budapest, 2010. október.
Ősz Lantos
