Nincs unalom
Nyár, nyár, nyaralás,
elindult a kis család.
Egyik Plitnyicára,
másik Lacházára,
a harmadik fel Minesotára
Barátok kísérik útjukat,
az út számos, élményt is tartogat.
Lacházán él a sok nudista,
Remélem nem csatlakozik Hannuska?!
Tanadoona tava, erdeje és fái
gyűjtik a szúnyogot, alig lehet járni.
Néha egy-egy villám belecsap a fába,
fáklyaként világít bele a világba.
Mackó brummog este, feldönti a kukát,
pedig a szemétben nem talál az hurkát.
Éhes brummogása felveri a csendet,
A félelem keveri odabenn a rendet.
A plitnyicai tavak szépek és jó mélyek,
itt születnek, élnek a nagy gébek.
Elhúzzák a horgászt, ha nem figyel rája,
erősebb az, mint a legnagyobb rája.
Hosszú a fárasztás, húz jobbra, meg balra,
megizzad a horgász, de nem fog ki rajta.
Felfekszik a nagy hal, csáklyázzák is nyomban,
Készül a sok fénykép a turista honban.
A Nagyapa pedig felügyel a házra,
unalmas verseket firkál az írkába.
Budaörs, 2011. június 24.
Ősz lantos
