A Magyarok születése
Kézai Simon. 1280-as évekből származó
Krónikája alapján
A múlt ködös tengerében,
Az emberek gyűrűjében,
Őseim gyöngyként fejlődtek,
És harcossá érlelődtek.
Közöttük volt két Dalia,
Hunor, Magor, Némrót fia.
Egy szép napon Ők vadásztak,
Csodaszarvasra találtak.
Száguldott az napnyugatnak,
A lovaik csak vágtattak.
Átkeltek az ingoványon,
Megálltak egy csodás tájon.
Maeotisnak hívták e tájt,
Hol az Ünő csak köddé vált.
Keresték azt a szép tájon,
Füves, csendes pusztaságon.
Volt hal és vad, lúd és erdő,
Új hazának elegendő.
Évek jöttek, évek mentek,
Mignem harcba keveredtek.
Legyőzvén az Alánokat,
Elvitték az asszonyokat.
Dul királynak két leányát,
Hunor, Magor megszerette,
Nagy családot, nemzetséget,
Örök időkre teremtve.
Hunor utódai a Hunok,
Magorré lettek a Magyarok.
Csodaszarvas szép meséje,
Genezisünk történése.
Talán így volt, talán máskép,
Ily távolból alig látszék.
Utóírat a Magyarok
születéséhez
Honnét jöttünk, hová tartunk?
Mindig szebb jövőt akartunk.
Beléptünk az Unióba,
Huszonöten egy csokorba.
Együtt vagyunk jóban, rosszban,
Kicsi, s nagyobb országunkban.
Átjárhatók a határok,
Szomszédaink mind barátok?!
Árpád apánk, hogyha élne,
Ennél többet is remélne.
Előre látó politikát,
Az embernek szabad munkát.
Egymást faló pártok helyett,
Segítőkész embereket.
Összefogást a magyarnak,
Románnak, szlávnak,
Ők is szebb jövőre vágynak.
Teremtsetek új világot,
Közös pénzt és közös álmot!
De a magyar, magyar legyen,
.
A kultúra el ne vesszen.
Ha beolvadsz a masszába,
Másnak leszel már a bábja.
Pató Pálok kora lejárt,
Versenyre hív a tudomány,
Elől járni szép hagyomány.
Versenyre fel, aki magyar
Aki itt szebb jövőt akar.
Budapest, 2006.
Ősz Lantos
