Március idusa,
12 versszakban
a 12 pontról.
Magyarország ősi tája.
Lakóinak kedves háza.
Egybeolvad házam, hazám,
E földre szült édesanyám.
Legyek magyar, szlovák, német,
Szívünket egy nap melegíté meg.
Kenyerüket magyar föld adja,
Sírunkat is e föld takarja.
Az osztrák sarcolta e tájat,
Szabadság nem volt csak bánat.
A nemesség haladást kívánt,
Reformkor köszöntött reánk.
Volt számos, jó elgondolás,
Hosszan elnyúlt a civódás.
Széchenyi is tenni akart,
Gondolata vihart kavart.
Utat, hajót, hidat Pestre,
Tudós akadémiát teremtve.
Évtizedek jöttek, mentek,
Mire előre ment mindez.
Az Ifjak, a Nép, ezt megunták,
A tizenkét pontot kinyomták.
Álljon itt, most tanúságul,
Mit kért a nép az útcárul:
„Mit kíván a magyar nemzet? Legyem Béke,
Szabadság és Egyetértés!
1, Kívánjuk a sajtó szabadságát, cenzúra eltörlését.
2, Felelős minisztériumot Buda-Pesten.
3, Évenkénti országgyűlést Pesten.
4, Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
5, Nemzeti őrséget.
6, Közös teherviselést.
7, Úrbéri viszonyok megszüntetése.
8, Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
9, Nemzeti bank.
10, A katonaság esküdjék meg az alkotmányra,
magyar katonákat ne vigyék külföldre, a kül-
földieket vigyék el tőlünk.
11, A politikai státusfogjok szabadon bocsáttassanak.
12, Unió Erdéllyel. Egyenlőség, szabadság, testvériség!”
Történelmünk fényes lapja,
A lényeget tartalmazta.
Üstökösként világított,
Szabadságharcra buzdított.
Dicső harc volt, fényes csaták,
Összefogott a magyarság,
Másfél évig hadakoztak,
Szép győzelmeket arattak.
A császár sem vette tréfára,
Muszkát hívott magyarok honára
Osztrák, orosz katonaság,
Túlerőben volt nem vitás.
Görgey parancs szavára,
A fegyvert gúlába rakva,
Huszonhétezer honvéd,
Magát harc nélkül megadta.
A szabadságharcot leverték,
De az eszmét nem temették.
Itt maradt a hazában,
Az emberek agyában.
Az UNIÓ is meg van végül,
Noha nem határok nélkül!
Tennivaló akad bőven,
Az új szellem bűvkörében.
Budapest, 2008. február.
12 versszakban
a 12 pontról.
Magyarország ősi tája.
Lakóinak kedves háza.
Egybeolvad házam, hazám,
E földre szült édesanyám.
Legyek magyar, szlovák, német,
Szívünket egy nap melegíté meg.
Kenyerüket magyar föld adja,
Sírunkat is e föld takarja.
Az osztrák sarcolta e tájat,
Szabadság nem volt csak bánat.
A nemesség haladást kívánt,
Reformkor köszöntött reánk.
Volt számos, jó elgondolás,
Hosszan elnyúlt a civódás.
Széchenyi is tenni akart,
Gondolata vihart kavart.
Utat, hajót, hidat Pestre,
Tudós akadémiát teremtve.
Évtizedek jöttek, mentek,
Mire előre ment mindez.
Az Ifjak, a Nép, ezt megunták,
A tizenkét pontot kinyomták.
Álljon itt, most tanúságul,
Mit kért a nép az útcárul:
„Mit kíván a magyar nemzet? Legyem Béke,
Szabadság és Egyetértés!
1, Kívánjuk a sajtó szabadságát, cenzúra eltörlését.
2, Felelős minisztériumot Buda-Pesten.
3, Évenkénti országgyűlést Pesten.
4, Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
5, Nemzeti őrséget.
6, Közös teherviselést.
7, Úrbéri viszonyok megszüntetése.
8, Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
9, Nemzeti bank.
10, A katonaság esküdjék meg az alkotmányra,
magyar katonákat ne vigyék külföldre, a kül-
földieket vigyék el tőlünk.
11, A politikai státusfogjok szabadon bocsáttassanak.
12, Unió Erdéllyel. Egyenlőség, szabadság, testvériség!”
Történelmünk fényes lapja,
A lényeget tartalmazta.
Üstökösként világított,
Szabadságharcra buzdított.
Dicső harc volt, fényes csaták,
Összefogott a magyarság,
Másfél évig hadakoztak,
Szép győzelmeket arattak.
A császár sem vette tréfára,
Muszkát hívott magyarok honára
Osztrák, orosz katonaság,
Túlerőben volt nem vitás.
Görgey parancs szavára,
A fegyvert gúlába rakva,
Huszonhétezer honvéd,
Magát harc nélkül megadta.
A szabadságharcot leverték,
De az eszmét nem temették.
Itt maradt a hazában,
Az emberek agyában.
Az UNIÓ is meg van végül,
Noha nem határok nélkül!
Tennivaló akad bőven,
Az új szellem bűvkörében.
Budapest, 2008. február.