A csend gondolatai
Valahol csendben percen a szú,
Itt nincs harag, se álnok bosszú.
Téli alkony borul a házra,
Lassan ereszkedik a tájra.
Künn a havat kotorja a szél,
Az ablakon zizegve mesél.
A gondolatok kavarognak,
Jobbra-balra lecsapódnak.
A csendes szoba melegében,
Lomhán mozog a szellem.
Ráncba szedni, táncba vinni,
Ez volna a kívánt kellem.
Földünk „csak” egy, szűkös bolygó,
Rajta lakni mégis oly jó.
Parcellázva van ez régen,
A határok bűvkörében.
Átok, szitok van körüle,
Mert igazság kevés benne.
Sok etnikum keveredik,
Hutu, Tuszi meg verekszik.
Izzik a parázs sokfelé,
Néha a Föld remeg belé.
Ez keresztény, az meg iszlám,
Melyik isten lát itt tisztán?
Buddha talán, a próféta,
Aki az emberi elmét óvta?
Csillapítsd ezt a remegést,
Bár a békéhez ez kevés.
Kicsi a földi világunk,
Kinőttük, de kilátunk.
Űrállomás és űrszonda,
Az egeket ostromolja.
Napkitörés, sötét anyag,
Életünkre mindegyik hat.
Kutassátok a titkokat,
A napot, a galaxisokat
Fel kell tárni más világot,
Melyet ember még nem látott.
Járomba fogni a Nap tűzét,
És a Föld belső melegét.
Budapest, 2008 december.
Ősz Lantos
Címkék: csend
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeloritmusok.blog.hu/api/trackback/id/tr24911265
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.