Emlékezés a miskolci nagy árvízre - 1878
Közismert tény, hogy Miskolc városa hegyektől övezett hosszú völgyben terül el. A várőst kettészeli a Szinva és a Pece patak. Az elmúlt évezredben a nagy esőzések idején, többször volt nagy áradás, amelyek jelentős károkat okoztak.
1878 augusztusában is hatalmas felhőszakadás és több napig tartó esőzés áztatta Miskolcot és a környező hegyeket. Az eső több napig visszatérően hullott, a patakok óriásira duzzadtak, a hegyekről minden felöl nagy vízfolyások hordták a csapadékot. A patakok már az első napon kiléptek medrükből és méteres vízzel árasztották el a felvéget, és a belvárost. A vályog házak átáztak és recsegve – ropogva dőltek össze. Közel kétezer kétszáz ház pusztult el.
A Dédnagyapám a szőlőhegyen dolgozott. A Dédnagymamám, amikor jött az árvíz, négy gyermekét felparancsolta az udvaron lévő nagy eperfára, a kisebbeket maga rakta fel az ágakra. Majd a házba ment, hogy ágyneműt és egyéb értékeket is a fára rakjon. Mentse, ami menthető. De balszerencséjére az egyik forduló után már nem tudott a házból kijönni, mert a vályogtégla nem bírta a víz nyomását és a ház összerogyott. Maga alá temetve az én Dédnagymamámat, aki a romok között lelte halálát. Amikor kiásták, kezében ott szorongatta a férje csizmáját és a gyerekek cipőit.
Egyike volt annak a kettőszázhetvenhét embernek, akik a nagy árvíz miskolci áldozatai lettek. A család ápolja a Nagymama sírját. Emléke az utókortól is minden tiszteletet megérdemel. Miskolc gyászolt, az utókor pedig emlékművet állíttatott a Szent Anna Templom mellé.
A mai árvíz is sok gondot okoz, de hála az emberek összefogásának, helytállásának, emberéletet eddig nem követelt.
Budapest, 2010. május 21.
Ősz Lantos
