Regélő ritmusok

A disznótor


A tor szó a magyar nyelv szóhasználata szerint egy halott családtag temetése utáni széles értelembe vett rokoni összejövetel, ahol toros káposzta és más étkek mellett elbeszélgetnek, emlékeznek a halottra. Ugyanakkor létezik a disznótor, amikor a disznóvágás után a résztvevők és a meghívott rokonok nagy lakomát csapnak.

 Miből is áll a menü?

Kisüsti pálinka.
Orja leves. Friss húsos karajcsontból főzve, bőséges zöldséggel, apró kocka vagy metélt tésztával.
Finomra sült lacipecsenye, tört burgonyával, savanyú uborkával.
Ropogósra sült májas és véres hurka tört burgonyával, savanyúsággal.
Arany barnára sült kolbászdarabkák tört burgonyával, savanyusággal
A vacsora után jófajta pogácsa került az asztalra.   

Mindezekhez jött a pincéből az újbor, és szódavíz.

A disznótoros vacsora jó hangulatú beszélgetésekkel, a malacok tulajdonságainak értékelésével, a Böllér dicséretével, vagy kritizálásával telt.(A kolbászba egy kicsit több fokhagyma kellett volna, a hurka túl zsíros, vagy sós, vagy sok benne a bors, és így tovább, és így  tovább.)  A poharazgatás miatt a jókedv magasra csapott és elkezdődött a dalolás. A családom tagjai, Apám, az unokabátyám meg Pista bátyám szerettek mulatni. Éjfél felé levonultak a pincébe, hogy a hordók mellett folytassák a disznótoros mulatságot. A pince több mint harminc méter hosszú volt a hegy gyomrában. Nem korlátozta senki, és semmi a hangerőt. El is énekelték minden alkalommal:


Ha lemegyek a pince mélységes mély fenekébe,
Ráborulok a boros hordó tetejére.
Addig iszom, míg a fogam ki nem ázik,
Míg a gyomromban a szőlőmag ki nem csirázik.

Ezután egy jót ittak, majd felhangzott,
Midőn Jézus Krisztus a Gecsemáné kertben vala,
 az Úr Így szólitá  meg Őt:
Milyen alma van a fa alatt?
Mire a Nép így felele.

Alma a fa alatt,
Nyári piros alma.
Haragszik rám a szeretőm édes anyja.
 Engem gyaláz, engem  tesz a, vesz a szóra.
Szeretem a lányát, nem tehetek róla.


Majd felhangzott:

Ez a nóta, nóta körbejár, ez a nóta, nóta valakire rátalál.

Akkor rámutattak valakire, akinek el kellett énekelni a
kedvenc nótáját.

Amikor körbe énekelték a nótákat, felhangzott az a szöveg:

Józsi bácsi iszik most,
annak örvendezzünk most.
Le, le,  le fenékig, le,  le, le fenékig…

Amikor a Józsi bácsi ( ez volt az Apám) fenékig kiitta a poharát, a kar megint énekelte:

most ivott Ő kedvére, váljon egészségére.
Gére – gére, váljon egészségére.


Hajnal felé véget ért a disznótor, jó munka és jó mulatság volt. A disznóvágások és a disznótorok évről évre ismétlődtek és nemcsak nálunk, hanem  az apai és anyai testvéreknél. Mi mindenüvé hivatalosak voltunk, hiszem az én jó Apám volt a család böllére, azaz hentese.


A disznóvágással kapcsolatban még egy kedves szokásról is beszélni kell, ez pedig a kóstoló küldés.   A kedves rokonnak, szomszédnak (akik nem voltak hivatalosak a disznótorba ) kóstolót küldtek a szüleim. Ez egy kis hurkából, kolbászból, esetleg friss tepertőből vagy húsból állt. Ezeket a finomságokat egy tányérra rakva, frissen mosott konyharuhával átkötve mi gyerekek vittük a címzetteknek.

Budapest, 2009. december.

                                           Ősz Lantos