Március Idusa
12 versszakban
a 12 pontról.
Magyarország ősi tája.
lakóinak kedves háza.
Egybeolvad házam, hazám,
e földre szült édesanyám.
Legyek magyar, szlovák, német,
szívünket egy nap melegité meg.
Kenyerünket e föld adja,
sírunkat is ez takarja.
Az osztrák sarcolta e tájat,
szabadság nem volt csak bánat.
A nemesség haladást kívánt,
reformkor köszöntött reánk.
Volt számos, jó elgondolás,
hosszan elnyúlt a civódás.
Széchenyi is tenni akart,
gondolata vihart kavart.
Utat, hajót, hidat Pestre,
tudós akadémiát teremtve.
Évtizedek jöttek, mentek,
mire előre ment mindez.
Az Ifjak, a Nép, ezt megunták,
A tizenkét pontot kinyomták.
Álljon itt, most tanúságul,
mit kért a nép az útcárul:
„Mit kíván a magyar nemzet? Legyem Béke,
Szabadság és Egyetértés!
1, Kívánjuk a sajtó szabadságát, cenzúra eltörlését.
2, Felelős minisztériumot Buda-Pesten.
3, Évenkénti országgyűlést Pesten.
4, Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
5, Nemzeti őrséget.
6, Közös teherviselést.
7, Úrbéri viszonyok megszüntetése.
8, Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
9, Nemzeti bank.
10, A katonaság esküdjék meg az alkotmányra,
magyar katonákat ne vigyék külföldre, a kül-
földieket vigyék el tőlünk.
11, A politikai státusfogjok szabadon bocsáttassanak.
12, Unió Erdéllyel. Egyenlőség, szabadság, testvériség!”
Történelmünk fényes lapja,
a lényeget tartalmazta.
Üstökösként világított,
Szabadságharcra buzdított.
Dicső harc volt, fényes csaták,
ősszefogott a magyarság,
Másfél évig hadakoztak,
szép győzelmeket arattak.
A császár sem vette tréfára,
muszkát hívott magyarok honára.
Osztrák, orosz katonaság,
túlerőben volt nem vitás.
Görgey parancs szavára,
a fegyvert gúlába rakva,
Huszonhétezer honvéd,
magát harc nélkül megadta.
A Szabadságharcot leverték,
de az eszmét nem temették.
Itt maradt a hazában,
az emberek agyában.
Az UNIÓ is meg van végül,
noha nem határok nélkül!
Tennivaló akad bőven,
az új szellem bűvkörében.
Budapest, 2007. március 6.
Ősz Lantos
