Buksi meg a Süni
(Igaz története)
Egy csendes őszi éjszakán,
Tévét néztem hajdanán.
Buksi künn a teraszon
Őrködött az avaron.
Éjfél felé csattan az ajtó,
Ki az? Mi az? Ez így nem jó!
Szaladok ki a teraszra,
Kutyám ugrik le ugatva.
Kerti fűben mit sem látok,
Lámpám hol van, így kiáltok.
Feleségem is szalad,
Zseblámpát tart kéz alatt.
Világítunk, ki az? Mi az?
Kis süni, a bokor alatt.
Gömbölyödő barna labda,
Buksi kutyám úgy ugatja.
Mit csináljunk mostan véle?
Fészket keres ő a télre.
Talán éhes, talán fázik,
Az esőben meg is ázik.
Buksi kutyám most már látja,
Nem haragszik a gazdája.
Hozzad Buksi, mondom néki,
Ő megfogja, meg is védi.
Felhozta őt a teraszra,
A tányérjába lerakta.
Leültünk és csendben vártunk,
Mit csinál a kis barátunk.
Megmozdult a hegyes orra,
Megmozdult a lába, utána
Meg ropogtatott,
A kutya táljába.
Egyszer végre befejezte,
A finom lakomát.
Dideregve beszélgettünk,
Hogyan legyen hát tovább.
Elmentünk a kert végébe,
Ahol sok volt az avar,
Letettük a kis süninket,
Hogy fészket rakjon Ő hamar.
Zord tél jött és nagy hideg,
Minden élő didereg.
Fázik az ember. meg kutyája,
A tavaszt minden élő, várva-várja.
Végre megjött a tavasz,
Csicseregtek a madarak.
Virágoztak a kerti fák,
Zümmögött a méhcsalád.
A kép a szerző felvétele.
Egyik nap a vidám Buksi,
Mit csinál? Csak nézem!
A szájában kis sünit hoz,
Leteszi elébem.
Utána a mamát hozza,
Megmutatván nékem,
Hol lakik a sün család,
A kertünk végében.
Szerette a kis süniket,
A szájában hordta őket.
Szokhatták a társaságot,
És a kutya barátságot.
Nyár estéken, langy melegben,
A kutyaházhoz jártak ketten.
Végül oda is költöztek,
A ház alatt jól elfértek.
Buksi kutyus, a jó barát,
Mindig hagyott nekik kaját.
Megették azt, és vadásztak,
Kiskígyóval szembe szálltak.
Balatonudvari, 2009. május.
Ősz Lantos
