A város szélén kicsi ház,
Benne lakik a horgász.
Györgyi néni süt, főz, várja.
Jöjjön már a kis családja.
Fehérre vált künn a táj,
A szél halkan muzsikál.
A konyhában tűz ropog,
De még senki sem kopog.
A halászlé a fazékban.
Illatozik, nem kondérban.
Színe piros és bársonyos,
Ennivalóan aranyos.
Agyag tálban a szép süllő,
Citrom karikák közt ül Ő.
Horgász apánk fogta nemrég,
Balatoni süllő fenség.
Gőzölög a káposzta,
Nyálcsorgató a szaga.
Sül a kalács, meg a bejgli,
Tele van itt minden tepsi.
Terítve a családi asztal,
Mindenféle jó falattal.
Az illatok kavalkádja,
A karácsony szép pompája.
A szobában zöld fenyő,
Erdők illatát hozta Ő.
Feldíszítve áll és várja,
Jöjjön a ház tündérlánya.
Ajtó nyílik, csengő szól,
Karácsony van minden hol.
Örülnek az emberek,
Szeretik az életet.
Budapest, 2006. december 24.
Tóth György, azaz
Ősz lantos
