Tavaszi gondolatok
A kép a szerző felvétele.
Virágzik a tarka rét,
Az illata száll felém
Integet a kikelet,
Gyere sétálj, járj velem!
Elbűvöl a sok forma,
Harmónia, ez volna?
Virágszirom, zöld fűszál,
Nyugalmat hint, azt kínál.
Add át magad a csendnek,
Csak a levelek zizzennek.
Szellő rezdül, rigó szól,
Muzsika kél mindenhol.
Szemlélődök, hallgatok,
A természetre hajazok.
E világ része vagyok,
Vele élek és halok.
Más
Újra hallom a muzsikát
Érzem az erdő illatát,
Űj lovacska hátán állva,
Járom utam szép Hazámba.
Gyí, te Pejkó, gyí, lovacskám,
Repüljünk mi az Ég alján.
Hozzunk le, egy szép csillagot,
Olyat, mint, már rég ragyogott.
De a lovam gyenge szárnya,
Alig ér fel a szférákba.
Vágtat velem hét határon,
Hol engem vár kedves Párom.
Óh KÖLTÉSZET! Szerettelek.
Téged sosem feledtelek.
Kifejezted a szerelmet,
Bánatot, bút és türelmet.
Tanítottál szeretetre,
Harcra, és engedelemre.
Neved áldott legyen végre.
Sok-sok ember örömére.
Budapest, 2011. április 8.
Ősz Lantos
