Szalagavatás hava
Amikor az ősz vége lassan télbe fordul, a végzős, középiskolás diákok hazánkban nagy eseményre készülnek, ez a szalagavató.
Piros betűvel írom, mert ünnep ez a javából annak a több tízezer gyereknek, akik eljutottak fejlődésben a nagykorúságig, tanulásban elérkeztek az érettségi közelébe. Az ifjak, de a tanári kar is nagyon készül erre az eseményre. Terveznek, programot készítenek, táncokat tanulnak és mutatnak be. Közben a kor technikáját alkalmazva – videó, vagy számítógépes bemutatóval visszatekintenek az elmúlt évek jeles eseményeire. Erőpróba ez a felnőtté válás útján. Persze ünnep is, mert a szülők, nagyszülők és a barátok ünneplőbe öltözve ott vannak a nagy eseményen. Együtt drukkolnak a bemutatók sikeréért és örülnek az elért eredményeknek.
A szalag feltűzése a fő attrakció. Utána az egyes osztályok szép táncokat mutatnak be és végül, bállal végződik a szalagavató. Emlékezetes állomás ez, az élet kemény fogatagában. Ismerőseim körében a fiatalok úgy értékelik, mint eddigi életük legboldogabb eseményét.
A visszaemlékező írások szerint, Magyarországon az 1820-as évektől tartanak szalagavatót. Abban az időben a felvidéki Selmecbányán szervezték az első ünnepségeket. A szalag jelezte, hogy a viselője lassan kikerül az élet forgatagába. Jól tették, hogy elkezdték.
2010. a szalagavatás hava.
Ősz Lantos
